A népmese igazságáról

Írta: Grandpierre Attila

A népmese igazságértéke és valódi jelentősége megértéséhez alaptermészetével kell tisztába jönnünk. A mesét ma többnyire a képzelet termékének tartják. Eszerint a mese valóság-értékének felbecslésekor a képzelet és a valóság viszonyát kell értékelnünk. A mai világban pedig a képzelet és a valóság szinte ellentétet alkot: a valóság attól valóság, hogy, úgymond, nem áll lényegi kapcsolatban a képzelettel. A mai felfogás szerint a valóság legfőbb ismérve és követelménye a tudatunktól függetlenség, az "objektivitás". De így volt ez mindig, a régi időkben is, az emberré válásig visszanyúló időkorszakok egész során át? És ha a mese a "valótlan" képzelet terméke, akkor miért tölt be lélek-építő, gyógyító (Boldizsár, 1997), a valóság emberivé tételére felkészítő szerepet? Ha pedig - a közkeletű felfogással szemben - a mese a valóságot emberivé tenni igyekvő képzelet terméke, akkor a képzelet és a valóság eltávolodása inkább társadalmi, és nem természeti jelenség.

Bővebben: A népmese igazságáról

Hol kél fel a nap?

közelítések népmeséink világához

Írta: Koszecz Sándor

Rohamosan változó világunkban kevés olyan változatlannak mondható biztos pont létezik, mint hagyományos világképünk szellemiségét képező népmesekincsünk. Népmeséinket ma is olvassák, mondják, és egyre erősödő igény mutatkozik mesekincsünk teljes körű kutatására, feldolgozására. [1]

Bővebben: Hol kél fel a nap?

Népmeséink és az évkör

Írta: Pap Gábor

Tudománytörténeti vázlat

Bevezetőben rövid áttekintést igyekszünk adni arról, hogy az évkörnek a népi műveltség rendszerével - azon belül is különösen a népmesével - való kapcsolatát kik, hogyan kutatták eddig, és milyen eredményre jutottak. A tanulmánynak ez az első fejezete némileg átdolgozott és bővített változata annak az írásnak, amely először - számos értelemzavaró sajtóhibával - a Magyarság és műveltség - Nyelvében él...? című INTART-kiadványban látott napvilágot 1987-ben, majd a Gödöllői Galéria Balladás képek című kiállításának katalógus előszavaként, Népköltészetünk és az évkör címmel, 1988-ban. Ez utóbbi, a jelenleginél nagyobb terjedelmű írásmű a népmeséken túl a népi műveltség egyéb ágazatait - ballada, népdal, néptánc - is kapcsolatba próbálta hozni az évkörrel.

Bővebben: Népmeséink és az évkör

A mesék szerepe a lelki egészség megőrzésében

Írta: Koszecz Sándor

Ha a mesékkel kezdünk foglalkozni egy drogmegelőzési konferencián,[1] rögtön felvetődik a kérdés: hogyan kerül ez a téma ide, milyen szerepe van a mesének[2] (és ezen keresztül a hagyománynak) a lelki egészség megőrzésében és a kábítószer használat megelőzésében. Ha a köztudatba ivódott tudattartalmakból indulunk ki, akkor a kérdésre nincs válasz. Ez viszont azt is jelenti, hogy az adott fogalmaknak, – úgymint mese és hagyomány – nem az a jelentése, amit a köztudat annak vél. Alapkérdéseket kell feltenni, ugyanis ezek a fogalmi zavarok hatalmas károkat okoznak kultúránkban, oktató-nevelő munkánkban (családban és iskolában egyaránt). Megkockáztatom a kijelentést; az, hogy drogmegelőzéssel kell foglalkozni, egyenes következménye annak, hogy kiestünk abból a megtartó erőből, amelyet természetes, vagy más néven eredendő műveltségnek nevezünk.

Bővebben: A mesék szerepe a lelki egészség megőrzésében