A két kövér barát

Részletek

Látogatás
16398
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
Élt két kövér barát. Csak a hasuk vót a mindenik, azér éltek-haltak. Vettek egy kocsit, hogy avval mennek kéregetnyi, hogy többet ehessenek. Húzta a két kövér barát a kocsit. Kéregettek, hogy Isten nevibe adjonak. A sok falusi meg hordta nekik a szalonnát, tepertőt, kolbászt. Annyi mindent összehordtak, hogy megtelt a kocsijok. Húzta a két barát a teli kocsit, a veríték csak úgy csurgott róluk. Majd egy nagy erdő szélibe egy nagy fa alatt megálltak, hogy hűsölnek. Letelepedtek az árnyékba pihennyi. Mondja az egyik: - Hallod-e, én má nem birom tovább húznyi ezt a kocsit. De nézd má, ott szánt egy paraszt két szamárval! De jó vóna nekőnk az egyik! - Jó, jó, de hogy? - Hallod-e, majd én ellopom. - Hát ha meg mered tennyi, tedd meg! Mégiscsak jobb vóna, ha az húzná, nem mink. A paraszt éppen akkor kifogott, ebédelnyi kezdett. Aztán a kalapot a szemire húzta, szundított egyet. Az idő alatt kifogta a jobbik szamarat a barát, elvezette az erdő szélihe. Õ maga visszament, a hámot a nyakába vette, oszt odaállott a másik szamár mellé. A paraszt nemsokára felkelt, oszt csak meresztgette a szemit: - Dícsértessék a Jézus Krisztus! Maga hogy kerül ide, tisztelendő atya? - Édes földi barátom, most telt le a varázslatom. El vótam varázsolva szamárnak, és most telt le a varázslat. - Jaj, kegyelem, irgalom, tisztelendő atyám, de nagyon sokat ódalba vertem! - Nem tesz semmit, barátom. - Jaj, má ne tessék haragudnyi! - Dehogy haragszok, barátom. Avval elment a pap nagy húzódzkodva kerülőúton a cimborájáho. Jaj, vót öröm, kacagás, hogy a hasuk csakúgy rángatódzott. Van má szamár, nem kell nekik húznyi a kocsit. Ahogy a parokjára értek, mégis úgy gondolták, hogy eladják a szamarat, mer a parokján nem tarthatják, se istálló, semmi. - Hallod-e - mondja az egyik barát - , hajtsad te a vásárra, mer én loptam. Behajtod, eladod, azt is megesszük. Hajtsd be! Éppen hétfői nap vót, nagyvásár. Hajtotta a barát a szamarat. De a szegény ember is ott járt ám, hogy párt vegyen a hitványabb szamárho, hogy jobban tudjon kettővel boldogulnyi. Ahogy bóklászott a forgatagba, megismerte, meglátta a szamarat, amelyik az övé vót. Odasúgta a fülibe: - Hallja-e, tisztelendő úr, én bíz má magát soha meg nem veszem.         Nagy Zoltán -Nagy Ilona Az ikertündérek - Akadémia Kiadó Budapest - 1990
Értékelés
★★★★½
19 szavazat