Nyika, a híres tolvaj

Részletek

Látogatás
6603
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
Adatközlő
Kapás Gyuri
Szerkesztette
Nagy Olga
Könyv címe
Mindentudó Dongó
Kiadó
Erdélyi Pegazus Kiadó
Kiadás helye
Székelyudvarhely
Kiadás éve
2004
Forrás helye
Magyar, Maros menti
Volt egyszer egy szegény ember. A szegény embernek volt három fia. A fiúk nagyok voltak s nem dolgoztak semmit az apjuk mellett. Már az öreg megunta, hogy élelemmel tartsa őket, mondja a fiainak:   - Fiaim, jó volna, ha ti valami mesterséget tanulnátok. Maholnap meghalok, legyen nektek is valami mesterségetek. Azt mondja a nagyobbik:   - Apám, meglássuk, milyen álmot látunk.Na, reggelre kelnek. Kérdi az apja:   - Na, milyen álmot láttatok?   Azt mondja akkor a nagyobbik fiú:   - Menjünk ki, apám, az erdőbe.   Kimennek az erdőbe, meglátnak egy nagy tönköt.   - Na, apám, ezt vágjuk le. Ebből csinálok anyagot, én asztalosmester leszek.   - Jól van, fiam, ha folytatod. Mennek tovább, meglátnak egy keréknek való anyagot, azt mondja a középső fiú:   - Apám, vágjuk le ott azt a fát, abból lesz kerék, fentő. Kerekes leszek.   - Jól van, fiam, ha folytatod! Na, kérdi a kisebbik fiától:   - Fiam, te milyen mesterséget választ.   - Apám, várj, mindjárt megmondom. Megy tovább a kisebbik fiú, meglát egy nagy, száraz fát:   - Apám, vágják ki ezt a száraz fát, és csináljanak egy nagy tüzet belőle.   Na, levágja az apa a fát a két fiával.A harmadik fiú a királytól ellopott egy nagy berbécset, jó kövér berbécset lopott. Addig a tűz már elő volt készítve. Mikor megérkezett, ott levágták, megnyúzták s ott megsütötték a tűz mellett. Na, megeszik.   - Apám - azt mondja -, nekem ez lesz a mesterségem. Én rabló leszek! Az apa kicsit megbúslakodott, hogy a fiából rabló lesz.   Közben a király megtudta, hogy Nyika ellopta a berbécset. Mindjárt odahívatja az öreg Nyikát (mert az is Nyika volt), s azt mondja:   - Nyika, tudod, miért hívattalak?   - Megtudom, felség, ha megmondja.   - A fiad ellopta a berbécset. De holnap, ha el nem lopja a negyvennyolc ökröt, amelyekkel negyvennyolc béres szánt a mezőn, karóba húzatom a fejét. Ha el tudja lopni, legyen az övé. Az apa megyen haza nagy búsan. Sírt.   - Mi a parancs, apám? Mondja az apja, hogy né: mi a feladat a királytól.   - Az semmi - azt mondja a legkisebb fiú.   Elment a kicsi Nyika, s vett ő magának - hol vette, hol nem vette -, vett ő is egy tyúkot csirkékkel s egy sánta nyulat. S azzal elmegyen ki a mezőre. De olyan helyre bújt el, hogy a béresek ne lássák őtet egyáltalán. Nahát, ő addig leste a béreseket, amíg ők kifogtak délben. Na, a béresek ebédeltek, lepihentek. Akkor elengedte a nyulat, a sánta nyulat és a csirkéket az anyjukkal. Akkor odaeresztette őket, hogy menjenek a béresek elé. Meglássák a béresek, hej, nekiesnek, hogy fogják meg a csirkéket, s a nyulat. A nyúl úgy elszaladt, hogy messze mentek a béresek. Addig Nyika összepakolta az ekét s a szekereket, az ökröket bé fogta s hazahajtotta a szülei házához. Na, már az övé lett az is! Hogy visszatértek a béresek: Nahát, nincsen ökör, szekér, semmi sincsen. Hazamennek a királyhoz, jelentik, hogy:   - Na, ellopták az ökreinket! Már tudta a király, hogy, ki vitte el. Na, másnap mindjárt küld a király az öreg Nyika után.   - Na, Nyika - azt mondja -, fiad ellopta a berbécset, s el a negyvennyolc ökröt is. De az éjjel, ha el nem lopja a paripát az istállóból, karóba húzom a fejét. S ha el tudja lopni, az is az övé lehet. Haza megyen az apa, s mondja a fiának:   - Az semmi, apám! - azt mondja a fia.   Elment akkor Nyika, s vett három hordó bort. S vékony, hordót csináltatott ő magának, hogy egész vékony, legyen. Avval ő estefelé megindult a király felé. Úgy, hogy a fiatal Nyika estére ért oda a borral. Elkezd jajgatni ijedtében, tette magát, mintha meg volna ijedve.   - Jaj, emberek, kihasadt a hordóm, segítsenek! Jöjjön valaki, hogy segítsen, tegyük ezt a bort edénybe.   A katonáknak nem volt edényük: csak kulacsuk és csajkájuk volt. Odamennek a katonák, kezdtek aztán inni belőle. Itták addig, amíg jól berúgtak. Mikor berúgtak, a katonák lefeküdtek, elaludtak, bé megyen Nyika és elhajtja a lovat. Nahát. másnap, hogy a király megyen ki, nincsen már paripa, elvitte Nyika. Üzen esmét a király Nyika után. Az öreg Nyika odamegy.   - A fiad - azt mondja -, ellopta a berbécset. Ellopta a negyvennyolc ökrömet, a paripát, de az éjjel lopja el a gyűrűt a feleségemnek az ujjáról. Ha nem tudja ellopni a gyűrűt, akkor karóba húzom a fejét. Akkor hazamegy s mondja a fiának.   - Az semmi, apám! Én elhozom azt is. A tegnapelőtt eltemettünk egy embert, a segítségével - azt mondja - én ellopom.   Hát, kiássák estefelé az embert. S addig a király rákészült, hogy mikor megyen Nyika, megyen be a palotába, a szobába, hát a király már oda volt készülve a karddal az ablaknál. Hát, Nyika is elmegyen, odaviszi a halott embert. Az ablak nyitva volt s a szobaajtó be volt zárva. Hát odamegy Nyika s az ember fejét bedugja. Bedugja s visszahúzza. Úgy, mintha a halott ember leskelődne. A király odavágott a karddal, a halott ember fejét levágta. Nyika elengedte a testet. S leesett, persze, a test a tornácra. Nyika előbújt. A király ekkor megijedt, hamar kifut s összehívja az embereit. Elvitték a hullát, hogy temessék el. Elmentek temetésére, elvitték éjszaka. Addig Nyika bement a királyhoz. Fekszik a királyné mellé le, s azt mondja a királynénak:   - Fiam - azt mondja, - add ide a gyűrűt, nehogy az legyen, hogy Nyika még találjon élni s ellopja a gyűrűt. Hát a királyné odaadta a gyűrűt, s Nyika felhúzta.   - Fiam, - azt mondja -, egyebet is tegyünk. Hát a királyné megengedte azt is. (Hát nem tudta, hogy kivel van dolga!) Na, végzett, s azt mondja akkor Nyika:   - Jaj, fiam, én ki kell, menjek, né, milyen bajom van! Hát elmegyen Nyika, elmenekült, hazament. Hazament s a király megyen be, mikor elvégezték a temetést. S akkor azt mondja a király:   - Fiam, add ide a gyűrűt, hogy Nyika nehogy ellopja.   - Menj el, te, mit beszélsz! Már odaadtam egyszer a gyűrűt. Alj, akkor a király megijedt:   - Nyika! Hát itt járt?   Na, reggelre kelnek s küldi akkor az inast, hogy hívja be a kicsi Nyikát. Na, be megyen kicsi Nyika s köszön:   - Jó napot kívánok, felséges királyom!   - Adjon Isten, nagy tolvaj!   - Na, eljöttem parancsra, felséges királyom.   - Na, jól van, na, fiam - azt mondja. - Egy feladat van még hátra. Öreganyám bent van a pokolban, elvitték az ördögök. S menjél, hozd el. S ha el tudod hozni, akkor neked adom a leányomat feleségül s fele királyságomat.   - Elhozom, felséges királyom - azt mondja. - Csak adjon nekem, amit én kérek.   - Hát - azt mondja a király -, én adok mindent neked.   Nahát, egy nagy kocsit felszerel s egy véka aranyat, szórólapátot kér, s egy szarkamadarat. Ezeket kérte, na. S egy ágseprűt szintén. Evvel elindul ő a pokolba, az öreg királyné után. S még magához vett szentelt vizet is. Elmegyen Nyika a pokol kapujába. A pokol kapuját mindjárt krétával kezdte mázolni. Megyen az ördög, meglátja Nyikát:   - Te, Nyika, te mit csinálsz itten?   - Rajzolom le a telket, hogy építsek egy templomot nektek, ha jönnek ide az angyalok, mondjanak nektek misét!   - Jaj, te Nyika, ne tedd meg! Állj meg, fussak be a királyhoz! - azt mondja. Befut az ördögök királyához s mondja, hogy Nyika odajött. S hogy mit akar csinálni: kápolnát. Azzal kívánja zsarolni az ördögöket, hogy kimenekítse a király öreganyját. Azt mondja akkor az ördögkirály:   - Menj ki, s mondd meg ne kije: amelyiknek több pénze van, hát azé legyen a vén királyné.   Jól van, az ördög kivitt egy csomó pénzt, mutogassa, hogy neki mennyi pénze van. Akkor mindjárt Nyika vette a szórólapátot s abba kezdte merni a saját aranyát. Csodálkozott az ördögök királya.   - Na, te - azt mondja -, neked annyi pénzed van. S itt hányan vagyunk a pokolban, még sincs annyi pénzünk. Tényleg meghányták-vetették, hogy ez valóság.   - Annyi pénze van, hogy az ördögöknek nincs annyi pénzük. Na, nem baj, úgysem adjuk oda az öreg királynét. Menj ki, mondd meg neki: amelyik erősebb, jobban fel tudja dobni a vasrudat a levegőbe, azé legyen a vén királyné. Na, az ördög megyen ki az útra.   - Na, Nyika! Azt mondja a felséges királyom, hogy azé legyen a vén királyné, aki ezt a rudat jobban magasabbra feldobja.   - Hej - azt mondja Nyika -, dobd fel először te!   Úgy feldobta az ördög, hogy Nyika nem látta, úgy felrepült a nagy rúd. Hogy visszaesett, bé esett hát, bé esett úgy a földbe, hogy hét nap kellett ássák, amíg kivették onnat a földből. Nahát Nyika kézbe veszi a rudat, csakhogy nemhogy elvesse, már tántorgott tőle, mert őtet nyomta jobbra-balra a nagy vasrúd. Nézte a rudat, s nézi az eget, hogy hát most mi lesz a rúddal.   Azt mondja az ördög:   - Mit csinálsz te, dobd már egyszer el!   Azt mondja:   - Nézem a nagybátyámat.   - Ki a nagybátyád neked?   - Szent Péter,- mondja -, egy kovácsmester, s azt mondja nekem, hogy mikor valami vasdarabocskát kapok, dobjam fel neki.   Legyen, miből dolgozzék. Megijed az ördög s kiragadja a kezéből a vasrudat. Bé megy a pokolba s mondja a királynak, hogy mit mondott Nyika. Ő nem engedte, hogy eldobja a vasrudat.   - Jól tetted fiam, hogy nem engedted.   Na, azt mondja a másiknak:   - Menj ki fiam te, vidd ki az ostort, s amelyik nagyobbat tud csattogtatni az ostorral, azé legyen a vén királyné. Nahát, kimegy egy nagy ostorral az ördög s nyújtja Nyikának, hogy csattogtasson vele.   - Előbb te! - mondja Nyika az ördögnek. Az ördögnek olyan nagyot szólott az ostora, hogy Nyika majd meg bolondult belé. Na, akkor odaadja Nyikának. Nyika azt mondja az ördögnek:   - Te, most le kell, abroncsozzam a fejedet és ékkel le kell, verjem, beszorítsam, nehogy elhasadjon a fejed. Ha nem, a fejed elhasad.   Nahát, az ördög megengedte, hogy hát hozott rá abroncsot s ékkel aztán leverte, leszorította jól. S mikor nem vette észre az ördög, Nyika egy kicsi buzogánnyal az ördög fejére akkorát ütött, hogy a feje behasadt. Hát az ördög nagy véresen befut a pokolba. Mondja az ördögkirálynak, né, hogy járt, hogy, olyant harsintott Nyika, hogy a feje behasadt.   - Hát - azt mondja a király -, én csak harsintást egyet hallottam.   - Az volt az övé. amelyik nagyot szólott, hogy a fejem behasadt!   Nahát, már kénytelenek voltak, odaadják a vén királynét, hogy már vigye el. Oda adják, s avval megindul Nyika hazafelé. De az ördögkirály már megbánta, hogy engedett Nyikának.   - Hej, igen olcsón adtuk a királynét. Azt mondja az egyiknek:   - Eridj, utána te! És mondd meg Nyikának, hogy amelyik jobban tud szaladni, azé legyen a vén királyné. Nahát, fut az ördög s kiabál Nyika után. S Nyika megállott a kocsival:   - Hát te mit akarsz?   - Azt mondja a felséges király, hogy amelyik jobban tud szaladni, azé legyen a vén királyné.   - Jól van - azt mondja, - Te velem akarsz szaladni'? Ott van nekem egy négyéves öcsém, a bokorban fekszik. Eredj, s avval szaladj te versenyt. Nahát, odamegy az ördög, megmozdítja a bokrot, a nyúl felszökött. S a nyúl elszaladt. Szaladott utána az ördög, de nem érte el. Na, vissza megyen az ördög. Akkor Nyika azt mondja:   - Na, most ketten fussunk, szaladjunk.   Hát az ördög ki volt már fáradva, azt mondja:   - Nem megyek már veled. Vissza megyen s mondja:   - Né, van egy öccse, jobban szalad, mint én. Én nem versenyzek vele, küldj egy másikat.   - Menj - azt mondja egy másiknak -, amelyik erősebb lesz, azé legyen a vén királyné. Megyen a másik Nyika után s azt mondja:   - Állj meg, Nyika! Nyika megáll.   - Nahát, mit akarsz?   - Azt mondja a felséges király, aki erősebb lesz, azé legyen a vén királyné.   - Ó, menj el te, te cseppség, én téged földhöz váglak úgy, mint a zsákot! - azt mondja. - Ott van nekem-t egy hetvenhét éves apám, ott annál a fánál s fekszik, né. Előbb vele birkózzál meg s aztán velem.   Hát odamegyen az ördög, hát ott egy medve morgott. Akkor kiáltsa az ördögnek Nyika:   - Üsd meg az öreget, mert kicsit restecske! Az ördög meg üti, s a medve megharagszik, felkel onnat a fészkéről, megfogja az ördögöt, s úgy megcsettentette, hogy az ördög majd elpusztult belé. Nahát, akkor Nyikának oda kellett menni, hogy hát megmentse az ördögöt, hogy meg ne pusztítsa a medve. Hát haza megyen az ördög s evvel véget ért, hogy többet nem mentek utána. Na, haza megyen Nyika szerencsésen a vén királynéval. Mikor meglátta a király, úgy megijedt, azt se tudta, mit csináljon. Nahát, már hazahozta, hazahozta. Azt mondja akkor a király:   - Mit tudjunk csinálni, nem kéne, itt legyen anyánk, már ördöggé vált, vissza kéne, vigyük valahogy.   - Ó, az semmi! - azt mondja Nyika. - Segítek rajta gyorsan. Megfogja a seprűt, ráver a vén királynéra s hát egy akkora forgószél keletkezett, amelyik visszavitte az öreg királynét a pokolba. Na, akkor már nem volt mit tenni: a király feleségül adta a leányát Nyikának, s egyben neki adta fele királyságát is. Még mai napig is élnek, ha meg nem haltak... Így volt, mese volt... igaz volt...
Értékelés
★★★★½
9 szavazat

Mesekeresés

Mesék, mondák