A szegény ember aranya

Részletek

Látogatás
17277
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
Sebestyén Ádám
Szerkesztette
Kovács Ágnes
Könyv címe
Az eltáncolt papucsok Bukovinai székely népmesék
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1984
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény ember s egy szegény asszony. Azoknak annyi gyermekük volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Csak egy bajuk volt. Nem volt kút az udvarukon. Örökké a szomszédból hordták a vizet. Immár megsokallották, s eltiltották onnan. Megkeseredett a szegény ember, s felsóhajtott: - Na, édes feleségem, eddig volt, ahogy volt, de én most nekiállok, s ások egy kutat. Kiválasztott az udvaron egy helyet, vette az ásót, s elkezdett ásni. Alig ásott két-három nyomást, megcsendült az ásó. Ásott tovább. Még jobban csengett az ásó. Egyszer csak kifordított egy akkora nagy kerek aranyat, mint egy üstöcske. Hej, megörvendett a szegény ember! Vitte a feleségéhez. Mutatja neki. - Nézz csak ide, édes, édes feleségem, gazdagok leszünk egész életünkben! Nem leszünk többet szegények! - Jaj, jaj! - jajgatott az asszony. - Hát kinek adjuk el? Mit csináljunk vele? Még megtudják, s bezárnak, hogy úgy loptuk. Tudod mit, vidd el a bírónak. Úgyis van sok adósságunk. Hátha elenged belőle. - Azt már nem! - csattant fel a szegény ember. - A bíró elvenné, s az adósságunkat csak megtartaná. Hanem tudod-e mit? Elviszem én Mátyás királynak. Az megjutalmaz érte. Úgy is lett. Az asszony megtörülgette szépén, megdörgölgette, s beletette egy takargató ruhába. A szegény ember felöltözött szépen, s elindult a királyhoz. Mikor odaért, a kapunál állt egy őr. - Jó napot! - Adjon isten, te szegény ember! Hát te miért akarsz ide bemenni? - Egy kis ajándékot hoztam a királynak! - Ugyan bizony mit tudtál te hozni, szegény ember? - Nézd csak, mit! - S a szegény ember megmutatta az aranyat az őrnek. - Nahát, ezért te szép ajándékot kapsz. De csak úgy eresztelek be, ha a felét nekem adod, Hát a szegény ember mit csináljon, megígérte, hogy az ajándéknak a felét neki adja. Beeresztette a kapun álló őr, s megy a szegény ember tovább. Ahogy ment, elérkezett egy ajtóhoz. Ott is állt egy őr. - Hallod-e te szegény ember! Hová, hová? Állj csak meg! Ilyen akárkinek nem szabad ide bemenni! - De én ajándékot hoztam Mátyás királynak. - Ugyan bizony miféle ajándékot hoztál? Mutasd csak! Kitakargatta a szegény ember, mutatja a nagy aranyat. - Nahát, te szegény ember, beeresztelek, de csak úgy, ha a jutalomnak, amit ezért kapsz, a felét nekem adod. Hát a szegény ember mit csináljon? Megígérte, hogy az ajándéknak, amit kap Mátyás királytól, a felét neki adja. Így egyik felét nekiígérte a kapuőrnek, a másik felét az ajtónálló őrnek. Na, lassan bejutott a királyhoz. - Jó napot, felséges királyom! Életem-halálom kezedbe ajánlom! - Jó napot, te szegény ember! Mit hoztál nekem? - Én bizony, né, ezt az aranyat találtam, amikor ástam a kutat. Gondoltam, elhozom felségednek. Nézegette Mátyás király. - Jól van, te szegény ember, ülj csak le! Hamar csengetett, jöttek az inasok, enni hoztak a szegény embernek, megvendégelték, s azt mondja Mátyás király: - Parancsolom, mérjetek ki egy zacskó aranyat ennek a szegény embernek! - Nem kell nekem, felséges királyom - mondja a szegény ember. - Adjon nekem ötven botot a fenekemre. - Ötven botot, te szegény ember? Te nekem ajándékot hoztál, s én neked ötven botot adjak? Hát neked aztán elment az eszed? De addig könyörgött a szegény ember, hogy így, hogy úgy, hogy őneki ötven botot adasson. - Hát jól van. - Beleegyezett Mátyás király. Hozták a derest, jött a hajdú, s mikor a szegény embert reá akarták fektetni, kiszólt a kapunálló őrnek: - Gyere csak be, most a felét az ajándéknak neked adom! Jött is nagy örömmel az őr, s mikor bejött, azt mondja a szegény ember: - Na, most, felséges királyom, ennek adassa felét. Mert csak úgy engedett be, ha a felét neki ígérem. Megértette Mátyás király, miről van szó. Megragadta az őrt a hajdú, reá a padra, s huszonötöt mértek a fenekére. Mikor ezzel készen volt, akkor kiszólt a szegény ember az ajtónálló őrnek. - Gyere csak be, megkapod, az ajándék másik felét! Bejött az is nagy örömmel, hogy most megkapja az ajándéknak a másik felét. Azt is megragadta a hajdú, reáfektette a deresre, a huszonötöt ő is megkapta. - Nahát, te szegény ember, amiért ilyen okos voltál- dicsérte meg Mátyás király -, most ajándékot kapsz. - Adott neki két lovat, szekeret s még egy fél zsák pénzt, a szegény ember nagy örömmel hazament. A két ajtónálló vakargatta a fenekin a botnak a helyét, lehet, még két napig is. A szegény ember a feleségével s a gyermekeivel boldogan él még ma is, ha meg nem halt. Ez tiszta igaz volt. Itt a vége, fuss el véle!
Értékelés
★★★★
53 szavazat