Mátyás király és a szegény favágó

Részletek

Látogatás
13632
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
Gyűjtötte
Sebestyén Ádám
Szerkesztette
Kovács Ágnes
Könyv címe
Az eltáncolt papucsok Bukovinai székely népmesék
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1984
Mátyás király egyszer az erdőben, amint sétált, hogy, hogy nem, eltévesztette az utat. Bolyongott erre, ment arra, nem talált ki az erdőből. Meglátott egy szegény favágót. Odament, köszönt neki. - Segítsen az Isten, te szegény favágó! - Hát bizony reám is férne a segítség - sóhajtotta a szegény ember. De a szegény favágó nem ismerte, kivel van dolga. Hanem csak egy úrnak nézte Mátyás királyt. Kérdi tőle Mátyás király: - Hát, te szegény ember, vannak-e gyermekeid? - Van biza, uram, négy, két szép fiam s két leányom. - Hát aztán van-e pénzed? - Hát az is akad, amennyi éppen kell. De tudod, uram, én a pénzemet háromfele osztom örökké. - Hát azt te, hogy csinálod? - csodálkozott Mátyás király. - Én úgy, hogy az egyik részével az adósságomat fizetgetem, a másik részét kölcsönadogatom. - S hát a harmadik részét? - Azt a sárba vetegetem. - Ejnye, hát én még ilyen beszédet nem hallottam! – ámult el Mátyás király. - Hát mondd el nekem, hogy értsem ezt. - Hát, uram, tudod-e, hogy az első részével az adósságomat fizetgetem, az azt jelenti, hogy nekem van még édesapám s édesanyám, s azok felnöveltek. Azokat most én tartom el. Azért fizetgetem a régi adósságom. A második részét meg, van két fiam, azt kölcsön adom nekik. Hogyha majd én megöregszem, akkor azok visszafizetik nekem. - Hát a harmadik része? - A harmadik részét sárba vetegetem, mert azt a két leányomra költöm. Ruházom őket, de azok nekem sohase adják vissza. Férjhez mennek, s otthagynak engem. Ez azt jelenti. - No, neked aztán éles eszed van! Vág, mint a beretva! - dicsérte meg Mátyás király. - De hallod-e, te szegény ember! Én ebben a nagy erdőben elvesztem. Nem vezetnél-e ki? - Jaj, uram, nem érek én rá vezetgetni senkit se! A szegény embernek dolgozni kell. - Megfizetem én neked a napszámodat, csak vezess ki ebből az erdőből! - Hát az már más beszéd, pénzért szívesen megteszem. S azzal elindultak az erdőn, hogy kivezesse Mátyás királyt a szegény favágó. Hát amint mentek, ballagtak, beszélgettek. Kérdezi Mátyás király: - Hát aztán, te szegény ember, láttad-e már a királyt? - Nem én még, uram, sohase láttam, de szeretném meglátni, amíg élek. - Most kiérünk ebből az erdőből, s ott rettentő sokan lesznek, a mezőn dolgoznak, s mikor meglátják a királyt, mindenki leveszi a fejéről a kalapot. Csak a király lesz egyedül kalapban. Akkor ott meglátod. Ekkor éppen ki is értek az erdőből. A mezőn csakugyan rengeteg sok nép dolgozott, de mikor megpillantották a királyt, mindenki lekapta a fejéről a kalapot. Elkiáltja magát a szegény ember: - Jaj, uram, nézz oda, mindenki hajadonfejt van, csak mi ketten vagyunk kalapban! Hát most melyikünk a király? Én vagy te? - Hát egyikünk biztosan az - felelte kacagva a király, s megveregette a szegény embernek a hátát. Gazdagon megjutalmazta a szegény favágót, s még ma is élnek, ha meg nem haltak. Ez tiszta igaz volt, úgy láttam, mint most.
Értékelés
★★★★½
30 szavazat