Mióta nem választanak cserzővargát főbírónak?

Részletek

Látogatás
4782
Értékelés
Star10Star10Star10Star00Star00
Gyűjtötte
Kóka Rozália
Könyv címe
Mátyás király rózsát nyitó ostornyele
Kiadó
Timp
Kiadás éve
2003
Egykor, régen - így beszélik a brodiak - Mátyás Olmütz felől jött az országba, megfenyíteni Hradiste hűtlen polgárait. Javában ostromolta a várost, és a klastrom alatt már nagy rést vágott a falakon, amikor váratlanul megjöttek a csehek. Bekerítették az ostromlókat, és hajnalban megtámadták. A meglepett csapatok nem tudtak ellenállni. Rövid harc után megfutamodtak, menekültek Brod felé. Futott maga Mátyás is, mégpedig kíséret nélkül, gyalog. Hogy fel ne ismerjék, rongyos szűrt akasztott a nyakába. A brodi erdőbe menekült, ott töltötte az éjszakát és a rá következő napot. Estefelé ráakadt egy favágó, mikor hazafelé igyekezett a Brod külvárosában levő kunyhójába. A király hozzácsatlakozott, és rövid beszélgetés után, éjjeli szállást kért. Simon-Júda felé (október 28.) járt az idő. Korai fagyok jelentkeztek, kint aludni már nem lehetett.  Mátyást a favágó eltévedt vándornak nézte, és magával vitte, de nem nagyon szívesen, mert félt az asszonyától. Valóban, amikor beléptek, az asszony furcsa szemet vetett a hívatlan vendégre. Alig bírta türtőztetni magát, mikor az, egész otthonosan, felült a tűzhelyre és melegedni kezdett. A vacsora már készen volt, de az asszony nem hívta a kellemetlen idegent a közös tálhoz. A favágó restellte a dolgot, és hogy a vendég ne értse, csehül odaszólt az asszonynak:  - No, még egy kis borsót, jusson a kopasznak is! A király mintha megértette volna, elmosolyodott, de nem mozdult. A gazda minden nógatására sem ült az asztalhoz. Nem evett, csak szomorúan nézett a hamvadó tűzbe. Most már az asszony is megsajnálta a különös embert. Nem küldte a padlásra aludni, hanem a szobában vetett neki ágyat.  Ő az urával a konyhában maradt. Mikor a tűzhely lángja elaludt, az asszony észrevette, hogy a szobában még világos van. Belesett az ajtóhasadékon, hogy mit csinál a vándor? Látta, hogy az idegen ott ül az asztalnál, égő viaszgyertya mellett, és valami könyvből imádkozik, vagy talán csak olvas. Jobban megnézte, hát látta, hogy a rongyos szűrét levetette. Fényes a ruhája, drága az öve, a nyakában aranyláncon drágaköves kereszt. - Szent isten, ez valami nagyúr lehet! - súgta oda az urának. Belesett az ura is, és aggódva csóválta a fejét: - Biz ez valami mágnás lehet, és te még azt a kis borsót is sajnáltad tőle! - korholta az asszonyt. Aggódva, sokáig virrasztottak: - Mi lesz majd reggel? Hogyan békítsék ki a nagyurat? A gyertya még mindig égett. Az asszony újból belesett. A vendég karjára hajtott fejjel szunyókált az asztalnál. Előtte a tövig égett gyertya csonkja pislákolt. Alig hajnalodott, de az öregek már felriadtak. A favágó azon tűnődött, mivel fogadja az urat? Miként kérje bocsánatát és elnézését?A vendég kilépett a szobából. Barátságosan jó reggelt kívánt, parolázott és beszélgetni kezdett. - Tudod-e öregem, hogy a házad, ez éjjel királyi szállás volt? Mátyás vagyok, urad és királyod. Jól pihentem nálatok. Egy kicsit még itt maradok. Menj, siess a főbíróhoz, mondd meg neki, én parancsolom, jöjjön azonnal ide! A favágó alig tudott szóhoz jutni: - Ilyen kitüntetést! Az ő vendége a király! Eszébe jutott megint az asszony tegnapi viselkedése, elkomorodott.A király megérezte az aggodalmát, ezért mosolyogva fordult az asszonyhoz és kedélyesen beszélgetni kezdett vele. - Tehát nem haragszik - gondolta a gazda. - Az asszony majd valahogy kivágja magát. Már loholt is a főbíróhoz, a gőgös, gazdag cserzővargához, a király üzenetével. A főbírót ott találta a műhelyében, a cserzőkádnál. Javában emelgette ki a bőröket a léből. A főbíró ismerte a szegény favágót, alig fogadta a köszönését. Amikor meghallotta a király üzenetét, hangos kacajra fakadt: - Hogy a király éppen hozzád, egy rongyos favágóhoz szálljon, amikor itt van a gazdag polgárok sora? Felültettek téged, öreg! Valami jöttmentet néztél te királynak. Mondd meg a királyodnak, most nem érek rá, munkában vagyok, de szívesen látom, ha idejön. Eredj! A szegény öreg bódultan támolygott hazafelé, még nagyobb zavarban volt, mint reggel, a találkozáskor. Miképpen adja át a durva üzenetet? Mi lesz, ha megharagszik a király? Ott őgyelgett a kunyhója előtt, és nem mert belépni. Mátyás észrevette és behívta: - Miért nem akarsz bejönni? Mit mondott a főbíró? - kérdezte a rémült favágót. Az öreg elbeszélte, hogy járt a bírónál. Mátyás király éktelen haragra lobbant, de csakhamar erőt vett magán. Újból elküldte az öreget és csak annyit üzent a főbírónak: - Jöjjön azonnal, mert baj lesz! Mire a favágó odaért a főbíró házához, már huszárok száguldoztak az utcákon, keresték a királyt. Most már észbe kapott a főbíró is: - Hátha igaza volt a favágónak? Mikor meglátta, hogy az öreg ismét belépett a kapuján, úgy megijedt, hogy azon mocskosan, amint dolgozott a bőrökkel, rohanni kezdett a királyhoz. A felesége futtában utolérte, s egy kerek köpenyt akasztott a nyakába. Így lépett a király elé, ott a favágó udvarán. Akkor már fényes magyar urak fogták körül Mátyást. A főbíró hebegett, makogott, bocsánatot akart kérni, de a király leintette. Elrendelte neki, hogy intézkedjék az érkező csapatok élelmezéséről, elszállásolásáról. Ezután az urakhoz fordult, a gőgös főbírót semmibe vette, szóra se méltatta többé. A városban híre futott, hogy itt van a király. A polgárok, a tanács urai mind igyekeztek elé járulni. A sok, ünneplős polgár ott tolongott a kis kunyhó udvarán.A főbíró intézkedett a királyi parancs ügyében, s ő is sietett, most már kiöltözve a király elé, hódolni.A szenátorokat, minden rendű és rangú polgárokat kegyesen fogadta a király, de a főbírót szóra se érdemesítette. Amikor valamennyien együtt voltak, parancsba adta, hogy azonnal válasszanak új főbírót. Így szólt az egybegyűltekhez: - Örökre meghagyom, hogy büntetésül az engedetlenségért és a királyi tekintélyt sértő, mocskos ruháért, a városban soha többé cserzővargát főbírónak ne válasszanak! A tanácsos urak a maguk és utódaik nevében erre megesküdtek. A király pecsétes levelet adott a tilalomról. Ezután az öreg favágóhoz és a feleségéhez fordult: - Milyen jutalmat kértek a szállásért? Amit kértek, megadom. Az öregek összenéztek. A favágó megszólalt. - Mit kérjünk? Gyermekeink nincsenek. Kettecskén már eléldegélünk azzal, amink van. A felesége azt mondta: - Felséges királyom, ezt a kis földecskét add nekünk, ami a házunk körül van! - Meglesz! - mondta a király. - Uram, ha már nekünk adtad a földet, kérlek, igazítsd úgy, hogy ne kelljen adót fizetnünk érte! - toldotta meg az öreg. - Jól van öreg, az is teljesül. Most nesze, itt ez a marék pénz, jó lesz az új gazdasághoz - mondta a király. A kis birtokról adománylevelet állított ki, s elbúcsúzott az öregektől. A városban soha többé nem választottak cserzővargát bírónak.
Értékelés
★★★
4 szavazat