Mátyás király és a siratóasszony

Részletek

Látogatás
3693
Értékelés
Star10Star10Star10Star00Star00
Gyűjtötte
Kóka Rozália
Könyv címe
Mátyás király rózsát nyitó ostornyele
Kiadó
Timp
Kiadás éve
2003
Valamikor, ha meghalt valaki, illett elsiratni. Ilyenkor a rokonok, a barátok sírva, énekelve felsorolták az elhunyt összes jó tulajdonságait, jó cselekedetit. A rosszról illett megfeledkezni. Azt tartották, hogy halottról jót, vagy semmit! Voltak siratóasszonyok is, akik fizetségért siratták el a jómódú elhunytat. Egyszer Mátyás király akkor ment végig egy falun, mikor a legmódosabb gazda meghalt. A gazda rokonai megfogadtak egy szegény napszámos asszonyt, hogy sirassa el a halottjukat. Adnak egy véka búzát, csak nagyon szépen sirassa. Sok jót mondjon róla. Mire Mátyás király odaért a halottasházhoz, már mindent tudott a gazdáról. Elmondták a falubeliek, hogy milyen szegénynyúzó volt egész életében. Hallgatta Mátyás király egy ideig a szegény asszony jajgatását, s azt, hogy hogy dicséri a néhai sanyargatóját. Nem állhatta meg a király, hogy meg ne kérdezze: - Ugyan jó asszony, mit fizetnek kendnek, hogy így feldicséri a gazduramat? - Egy véka búzát - felelte a szegény asszony. - Tetejivel adják! - szólt oda Mátyás király a rokonoknak. Még egy aranyat is nyomott az asszony markába. Na, az úgy megörült, hogy ezután már semmi más nem jutott eszébe, csak az, hogy tetejivel adják, tetejivel adják! Így siratta el a szegény asszony a nagygazdát.
Értékelés
★★★
3 szavazat