Mátyás király hazajárt

Részletek

Látogatás
4253
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
Gyűjtötte
Kóka Rozália
Könyv címe
Mátyás király rózsát nyitó ostornyele
Kiadó
Timp
Kiadás éve
2003
Száz esztendőkkel azelőtt halott volt már Mátyás király. A magyar népnek soha többé olyan nagy királyt nem adott az Isten. Rabigát rabiga után kényszerítettek a nyakába. Hol a török, hol a német sanyargatta az országot. Legjobb fiai hiába véreztek, hiába küzdöttek, nem bírták felemelni a nemzetet.  Azért a magyarok szívében, mindig pislákolt egy kicsi remény, tán egyszer visszatér Mátyás, s újra nagy lesz a magyar nép. Történt egyszer, hogy Kossuth Lajost rabságba vetették az osztrákok, mert felemelte a szavát a magyarok szabadságáért. A börtön nem volt messze  Mátyás király valamikori palotájától. Ezt a palotát éjjel-nappal katonák őrizték. Egy éjszaka arra lettek figyelmesek a strázsák, hogy Mátyás palotájának ablakában két gyertyaláng fellobbant. - Ki jár itt? Feleljen! - kiáltott be a palotába egy strázsa, de válasz nem érkezett. Reggel mindjárt jelentette a felettesének, hogy mit tapasztalt az éjszaka. A tiszt parancsot adott: - Az éjszaka két lengyel ulánus álljon őrt a palotában. Élve vagy halva, de fogják el a betolakodót! Este két ulánus szolgálatba állt Mátyás király szobájában. Enni-innivalót vittek, kártyáztak, úgy múlatták az időt. Éjfél tájban látták ám a kívül állók, hogy az ablakban újra kigyulladtak a gyertyák. Mindjárt odafutottak, hogy segítségére siessenek a két ulánusnak, ha kell, de azok már nem éltek. Mindkettő jobblétre szenderült. Csak azon csodálkoztak a többiek, hogy semmi küzdelemnek nyomát nem látták a katonákon. Estére két német dragonyost küldött őrségbe a parancsnok. Azok is jól felszerelkeztek éjszakára. Éjfélig vígan voltak. Éjfélkor látták ám, hogy két gyertya gyújtatlan meggyulladt. A két németnek abban a percben vége lett. Reggel őket is halva találták a társaik.Harmadik estére két magyar huszárt állítottak őrségbe. - Ej, pajtás! - kesergett az egyik. - Ma éjjel mi is meghalunk. Nemsokára éjfél. A két huszár szomorúan várta, hogy bekövetkezzék, aminek be kell következnie. Éjfélt ütött az óra a Boldogasszony templom tornyán. Fellobbant a két gyertyaláng, s két király lépett a terembe. Az egyik Mátyás király volt.A nagy orráról mindjárt felismerték a katonák. Így szólt a huszárokhoz: - Ne féljetek, magyarok! Nem haltok meg. Tegyétek meg, amire kérlek benneteket! Vigyetek el egy levelet a magyar diákokhoz! Mátyás király leült egy asztalhoz, s hosszú levelet írt. Amikor kész volt az írással, szépen összehajtogatta a levelet, s az egyik katona kezébe nyomta. - Adjátok a magyar diákoknak! Tegyék, amint írtam! Ezzel a két király szép lassan eltűnt, a két gyertyaláng ellobbant. A katonák másnap elvitték a levelet a diákoknak. Az állt benne: - Fogjatok össze! Szabadítsátok ki Kossuthot a börtönéből A diákok elolvasták Mátyás király levelét, s úgy tettek, ahogy meghagyta nekik. Összesereglettek a börtön előtt, s kiszabadították a megtört Kossuthot. Valaki, aki ott volt, elbeszélte, hogy a szegény rab, amikor feljöhetett a börtönéből, szinte megvakult a nagy világosságtól. A diákok kocsiba ültették. Lovak helyett maguk vonták nagy diadalmenetben a Kossuth szekerét. Hatalmas éljenzéssel hordozták végig a városon. A nép mellé állt mindenütt, s ő lett a magyar szabadságharc vezérlő csillaga.
Értékelés
★★★★½
7 szavazat