Mátyás király Szegeden

Részletek

Látogatás
3550
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
Kóka Rozália
Könyv címe
Mátyás király rózsát nyitó ostornyele
Kiadó
Timp
Kiadás éve
2003
Egyszer Mátyás király, parasztgúnyába öltözve járta az országot. Eljutott Szegedre is. Amint a város határában bandukolt, az út szélén megpillantott egy várakozó, négylovas hintót. Négy gyönyörű deres kapálta a patájával a földet előtte. Az út mentén egy szegény paraszt szántogatott nagy kínnal. Beteg, sovány lovacskája mellé fogta magát a hámba, s úgy húzták ketten az ekét. Meglátta ezt Mátyás király. Se szó, se beszéd! Odament a hintóhoz, s a két első derest kifogta a hámból, s odavezette a szegény paraszthoz. Tiltakozott szegény ember, hogy nem kell neki a két ló, nagy baj lesz ebből, de Mátyás nem tágított. Befogta a lovakat az eke elé. Egyszer csak előkerült a hintó kocsisa, meglátta, hogy mi a helyzet, hajtatott is be Szegedre, a bíróhoz. Mindjárt előadta nagy lélekszakadva, hogy mi történt: - Bíró úr! Egy ismeretlen ember kifogta a hintóm elől a két szép derest, s odaadta egy szegény embernek, hogy szántson velük! Elfutotta a bírót a méreg, mindjárt hívatta a csendőröket: - Megparancsolom, hogy a szegény embertől vegyétek vissza a lovakat! Azt az ismeretlent fogjátok el tüstént, s hozzátok elém! A csendőrök hamar kézre kapták Mátyás királyt, s a bíró elé vitték. Na, a bíró nem sokat teketóriázott: - Vágjatok rá huszonötöt, s vessétek tömlöcbe a gazembert! - adta ki a parancsot. Mátyás megkapta a deresen a huszonötöt, s bevágták a tömlöcbe. Mi tagadás, a király a nagy igazságtalanság miatt, na meg a veréstől is, igen elkeseredett. Megfogadta, csak innen szabaduljon, megfizet mindenért. Volt Mátyás király zsebében egy darab papír. Megvágta a kezét, s a vérével írta fel a papírra: ,,Itt járt Mátyás király!” Ezek után, keserves munkával, felemelte a tömlöc padlózatának az egyik kövét, s a levelet a kő alá rejtette. Amikor kiszabadult Mátyás király, még huszonötöt vágtak rá, búcsúzóul, mielőtt útra bocsátották volna. - Na, ezt megkeserülitek! - sziszegte Mátyás a deresen. Ahogy hazaért, ledobta a parasztgúnyáját, s felöltötte bíborszín palástját, s kíséretével Szegedre hajtatott. Mindjárt beállított a szegedi bíróhoz. Tudakolta, hogy, s mint élnek a parasztok s a többiek? A bíró majd kiesett a nadrágjából a nagy megtiszteltetéstől. Szinte csúszott-mászott a király előtt. Mátyás utálkozva hallgatta hazug, mézesmázos szavait: - Felséges királyom, nálunk nagyon jó sora van a parasztoknak! Mindenkinek nagyon jó sora van - hebegett a bíró. Mátyás elkiáltotta magát: - Elég, kutya! Én voltam az a paraszt, akit kétszer megbotoztattál. Előhozatta a tömlöcből azt a papírt, amelyre saját vérével írta fel: ,,Itt járt Mátyás király!" Hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, levetette bíborpalástját. Fehér ingén még szivárgott a vér, a reggeli istenhozzád miatt. A bíró térdre vetette magát a király előtt. Bocsánatért esedezett, de nem volt bocsánat. A bírót a piactéren botoztatta meg Mátyás a szegény nép szeme láttára, s elcsapta hivatalából.
Értékelés
★★★½
4 szavazat